Amikor az utolsó vadvíz is magánkézbe kerül…
Az egyik nyári kora délután csörgött a telefonom. Ránéztem, ki hívhat? András volt. Egy általános iskolai osztálytársam. Már legalább 15 éve nem találkoztunk. Jó 25 éve rengeteget jártunk közösen horgászni. Körös folyó, Túristvándi, Szamos folyó, és egyéb jó, Pesttől távol eső vizekre, melyekre az óta is rendszeresen vágyakozik az ember. Emlékszem a Szamos folyón a kőgátak mellett akkora rablások voltak folyamatosan (harcsák), mintha egy nagy testű ember ugrálgatna a vízbe. Akkoriban érkeztek országunkba az első Rapalák. Két félét tudtam akkor venni. Ha jól emlékszem s-9 est 100ft-ért, és egy sr-5 sd színűt 150 ft-ért. A 9 cm-es s színűvel, és a 25-ös damilommal nem igen mertem dobálni a Szamos folyóban a rablásokra, mert féltettem egyetlen darab felszíni Rapalámat, hogy akasztok egy nagyot és megtép. Az ember jól emlékszik azonban arra is, hogy rajtunk kívül lévő horgászok (c.) mind kivétel nélkül erőteljesen rángatták gereblyéző felszereléseiket, halat azonban nem fogtak. Ennek ellenére lenyűgöző volt ez a halbőség.
Akkoriban még rengeteg vadvíz volt.
Ha az ember elment horgászni valahová, sok halat lehetett fogni. Akár a leg eldugottabb falu határában heverő kis tavacskában is.
András jó 12 éve Ausztriába költözött.
Hívása ezért is meglepet.
Párbeszéd:
-Szia.
-Szia.
-Itthon vagyok még pár órát, nem futunk össze?
-De, már nagyon rég találkoztunk.
-Van nálam horgászbot, pecázhatnánk is egy kicsit! (Mondta.)
-Találkozzunk az Omszki tavon. (Javasoltam.)
-Milyen engedély kell oda? (Kérdezte.)
-Vadvíz válaszoltam. (Nem kell horgászengedély oda.)
Két órával később…
Már a tavon lengettünk. András pergetett, én legyezőmmel dobáltam.
Amikor az utolsó vadvíz is magánkézbe kerül…
Dobálás közben szóba került a horgászat, Ausztriában. Sajnos mondta ott nincs ilyen már, mint az Omszki-tó (vadvíz).
Ott minden magánkézben van. Sok hal van a vizekben. Olyan fajokat sorolt, melyekkel, jó magam, csak hallásból találkoztam.
Azonban megjegyezte, hogy ott nem igen tud horgászni.
Az éves engedély árak 100 000 ft-os tételek, akár több 100 000ft/év. Nem elég az, hogy horror árú engedélyek vannak, tagként bekerülni egy vízre, lehetetlen.
Kihalásos alapon működik.
Tehát ez számára, hogy lemegy egy vízhez, kinyitja a botját, és egyáltalán horgászhat, ez egy tök jó érzés, igen szimpatikus dolog.
Elmondta, hogy mióta kint van sokat romlott ott is az élet minősége. Levetítve a nyers számadatokat, tehát fizu és az ebből levont állandó költségek tekintetében, azonnal el tudtam dönteni, hogy nincs sok értelme kint lenni.
Ebben ő is megerősített. Gondolkozik is rajta, hogy haza jöjjön.
Lényeges különbségként megemlítette még, hogy alapvetően más az emberek mentalítása, hozzáállása a dolgokhoz.
Míg Magyarországon, ha megy egy autóúton, rengeteg agresszív ember található, ott Ausztriában, ha van egy szabálytalankodó, akkor a többiek összefogva gátolják a szabálytalanságok kialakulását.
Ez a dolog igen tetszett, mint általános dolog, alapelv, életfelfogás.
Részemről, amit hozzáfűztem, a megélhetéssel kapcsolatban:
Sajnos itt a bérek visszaestek a legtöbb helyen, jó 10 évvel ez előtti szintre, míg a megélhetés folyamatosan nő. Ezzel arányosan a horgászati költségek és az engedély árak is.
A horgászattal kapcsolatban.
Nálunk is megfigyelhető sok tavunknál, az éves engedélyek horror ára, drasztikus szabályozások, kevés megengedett kifogható hallal (pld 50db hal /év.) Továbbá sok helyen megfigyelhető, hogy a tagság csak kihalásos alapon lehetséges.
Azonban nálunk nincsen, az ilyen vizeken, gazdag telepített halfauna. A legtöbb helyen, pontyon kívül más halat nem is telepítenek. A halbőség tekintetében, sok helyen kapás nélkül megússzák a horgászok a napot a telepítések hiánya miatt.
Igen terjedőben van már, ha az ember lát egy tele szákot a vízben és megkérdi, mit fogtak ez a válasz: Nézze meg!
Mikor kihúzod a teli szákot, csak sörös üveg van benne.
És még kinevetnek!
(Ahelyett, hogy sírnának.)
Hányszor előfordul, hogy a sokszor horror árú napijegyért 3000-3500ft, még kapása sincs a tavon lévő 100 emberből 97-nek, a telepítés hiánya miatt. Míg megveszed az engedélyed, addig minden héten telepítenek vagon számra, amikor az ember ráeszmél, hogy üres a víz és szóvá teszi, akkor ilyen dolgokat emlegetnek (mellébeszélnek):
- Nagyon süt a nap.
- Nem fúj a szél!
- Fúj a szél!
- Nincs rajtad sapka.
- stb.
Az ember azonban észre veszi, hogy az a három, aki fogott halat, az pont úgy horgászott, mint ő, neki is fújt a szél, vagy éppen nem fújt, rajta sem volt sapka, stb.
Aztán mikor a beszélgetések kapcsán kiderül, hogy ragadozó halat soha nem szoktak telepíteni, mert drága, de az úgy is van a vízbe elég (0 db.). Amikor kiderül, hogy egyéb halfajokat szintén nem szoktak telepíteni, ezért, azért + amazért, akkor még csodálkozunk, hogy nem fogunk semmit!
Itt nem működik, a nyer-nyer szituáció.
Tehát, hogy adott ügyleten mindenki nyer.
Tehát, hogy a megváltott engedélyedért cserébe, jó élményeket kapj a kifogott halak révén.
(Aztán, hogy ki, mit kezd velük, az egyéni felfogás, elképzelés kérdése.)
Idióta témájú oldalak születnek, ahol arra biztatják az embereket, hogy kapj rajta valakit, valamin, amit nem lehet, fotózd le, tedd közzé, jelentsd fel!
Ahelyett, hogy az érvényben lévő rossz szabályozások módosításának javaslatain dolgoznának, gondolkoznának az emberek, hogy jobb legyen a világ.
Semmilyen számonkérés nincs azoktól a vízkezelőktől (itt általánosan gondolva), akik pénzt szednek be semmiért, becsapva rengeteg embert.
Az emberek nem lépnek fel szervezetten ellenük!
Miért?
Mert fújt a szél?
Vagy nem volt rajtad sapka?
Újszerű divatos elképzelések születnek, nyernek teret, félre magyarázva, az adott tényeket.
Pld. C&R
“Azért van egyre kevesebb hal a vizekben, mert mindenki hazaviszi”.
Régen is mindenki hazavitte, ez egy tény.
(Még is rengeteg hal volt a legtöbb vizünkben.)
A horgászok megfizetik a kifogott hal árát!
Amiből az pótolható lenne, ha a vízkezelő eleget tenne, ennek a felé irányuló elvárásnak.
Az egész egyszerű matematika, csupán számok!
(Divattrendek ide, divattrendek oda.)
Ha annyi halat telepítenek a vízbe, amennyit kifogtak, akkor állandó marad adott víz halállománya. Ha többet raknak bele, mint a kifogott hal mennyiség, akkor nő adott víz halállománya.
Ha pedig nem telepítenek bele ragadozó halat, mert van benne elég (o db), akkor elfogy belőle!
Ha nem telepítenek egyéb halakat, akkor csökken azok állománya!
Végül is egyszerűbb kiírni, szabályozásként, akár a sügérre, vagy egyes keszegfélékre legkisebb kifogható méretet, mint kihelyezni belőlük pótlásként állományt. Hisz így a pénzt is beszedik, és a hal is megmarad, nem kell költeni ezeknek, az állományoknak a telepítésére, pótlására + sok helyen másra sem, és így eljutunk a haszon szóhoz.
(Természetesen itt nem arra utaltam, hogy rossz dolog akár a sügér legkisebb méretét, szabályozni, hanem arra, hogy rengeteg fogyóban lévő halfajunk állománya semmilyen pótlása nem történik meg.
És még csodálkozunk, hogy egyre kevesebb a hal.
Vadvizek.
Aztán az ember meglát az út mellett egy kis tavat. A senki vize. Dob párat villantóval. 5 dobásra egy 65 cm-es csuka a zsinór végén.
Ilyenkor talán joggal merül fel benne:
Kell nekünk vízkezelő?
Aztán elmegy egy patakra.
Dob párat léggyel, fog három szép domolykót 5 perc alatt. Aztán eszébe jut, a 3-szor akkora, vízkezelős patak. Ahol 3 nap alatt a legjobb hal nem volt ekkora, mint a vadvízen az alap hal.
Aztán, ha az ember utána gondol azoknak a vizeknek, melyek egykor vadvízként díszelegtek, és most vízkezelő, kezeli azt. Sokuknak halállománya leromlott. Ilyen helyzetekben célszerű volna a vízkezelő alkalmasságának időnkénti felmérése, elbírálása. Alkalmas-e az adott dolog jó ellátására?
Ha feltesszük azt a kérdést, hogy:
Jobb lett a világ, mióta ő kezeli a vizet?
Ha a válasz nem, akkor szükségünk van rá?
Neked szükséged van rá?
Az adott víz halállománya, pedig matematika csupán.
(Ha több halat telepítenek bele, mint a kifogott mennyiség, akkor nő a halállomány.)
Vadvizek.
Általában nem horgászkezelésű vizeink, melyek nincsenek magántulajdonban.
Elvi szabályozás szerint, ha jól tudom, a nem horgászkezelésű vizeken, nem lehet horgászni.
Ezt az ésszerűtlen szabályozásra, egyetlen ép érvet találtam.
Nem tud az állam erre vámot, adót beszedni.
Ezek a vizek az állam tulajdonában vannak.
Az állam, te, én, azaz mi vagyunk.
Tehát, mert nem tudunk pénzt beszedni magunktól valaminek a használatáért, ami képletesen mondva a miénk, akkor inkább nem használjuk azt?
Szerinted ez nem vicc?
Nem ésszerűtlen ez?
Ha igen miért nem változtatunk rajta?
- Nincs erre minta?
- Nem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá?
- Nincs még kitűzve célként?
- …
Szerinted?
…
Országunkban, míg az elmúlt 20-30 évben bármerre jártál, rengeteg vadvízbe botlottál és horgásztál rajta. Mostanában, azokon a vizeken táblák díszelegnek: Magánterület! Belépni tilos!
Az ember nem igazán érti, hogy ami végül is közös, a tiéd az enyém, a miénk arra hogyan kerül egy tábla, hogy az innentől fogva, Jóskáé, Pistáé, Gézáé?
Adott erre bárki is felhatalmazást, hogy ez így legyen?
Miért zárnak ki minket az olyan vizekről, ami végül is a miénk?
Ki az aki ki zár onnan?
Az egész dolog kapcsán az jön le, hogy xy anyagi haszonszerzés céljából eladja a közös dolgokat yx-nek. A tulajdonosok, azaz az állam, azaz te, én, a mi megkérdezésünk, és jóváhagyásunk nélkül.
Tehát néhány ember, anyagi előnyhöz jut, míg 10 000000 embert megkárosítanak.
Tekintettel, hogy a 10 000000 ember nem hagyta jóvá ezt a bizniszt, célszerű lenne visszavenni a közös tulajdonú vizeket és visszaadni azoknak, akiké valójában, az embereknek.
A vásárlókat, természetesen, az eladó személy kárpótolni köteles lenne, akár a saját vagyonából.
Célszerű lenne meggátolni a vadvizek drasztikus fogyását, mert egy szép nap arra ébredünk, mint Ausztriában élő osztálytársam: Nem lesz hol horgászni!
Mindannyiunk célja, hogy a közös tulajdonú vizek aránya ne csökkenjen tovább, illetve nőjön azok száma.
Hisz mindannyiunk számára ezek fontos értéket képviselnek.
Ugyan úgy mint a földek eladását külföldieknek, korlátozó törvényi rendelkezés, pont úgy lehetne a vadvizeket, védő szabályozásokat létre hozni.
(Vadvizeket eladni nem lehet, mert közös tulajdon részét képezi.)
Azokat a vadvízkezelőket, akik a rájuk bízott vizeket rosszabbul kezelik, mint az az előtti állapotok, halállomány és egyéb szempontok alapján, egyszerűen elzavarni. Hisz senki nem kíváncsi olyan emberekre, akik csak rosszabbá teszik a közös, meglévő dolgainkat.
Egyszerűen felmondani a víz halászati jogának gyakorlását részükre, mivel nem pozitív irányba fejlődött a közös tulajdon, a kezelése alatt lévő időszakban.
Összességében 3 fajtája van a vadvizeket csökkentő folyamatoknak, a horgászok szemszögéből:
- Magánkézbe adja valaki a közöst. (Magánterület válik belőle.)
- Alkalmatlan vízkezelőkre bízva ezeket a közös dolgokat, hagyva leromlani azokat, végignézni tétlenül azok halállományának leromlását.
- Kirakni egy természetvédelmi táblát, a vizek partjaira, kitiltva onnan az embereket, akiké valójában az egész.
Ennek a dolognak egyetlen előnye, hogy legalább egy ember nem birtokolhatja a közöst, és valamelyest védelmet élvez az élővilág.
Bár a legtöbb ilyen helyen a vízpartok, utak, előbb-utóbb átjárhatatlan dzsungellé változnak, és sok helyen, míg legalább a horgászok járták az utakat, legalább az, és a part időnként, rendezett volt.
Mitől lesz jobb a világ?
Jelen téma kapcsán mindenképen elmondhatjuk, hogy talán akkor, ha sikerülne megállítani a vadvizeink drasztikus fogyását. Illetve sikerülne ismét régi szintre (számúra) emelni azok számát.
A magánterület táblák lekerülnének a közös tulajdonú vizekről, és bárki használhatná azt.
Ha az alkalmatlan vízkezelőket elzavarnák ezekről, a vizekről és visszakapnák annak kezelési és használati jogát az emberek, azaz az állam.
Ha a majdnem az összes, műlegyezésre alkalmas patakjainkon, melyek jelen pillanatban természetvédelmi tábla díszeleg, és ennek okán kizárva az embereket, akár azoknak a vizeknek a gondozásáról, karbantartásától, és használatától, horgászatától (természetesen szigorú szabályozások mellett) , újra lehetne sportszerű horgászmódszerekkel horgászni.
(Előzetesen megvitatva, mely horgászmódszerek szolgálják az adott állatvilág legkisebb mértékű károsodását, vagy pld. az ilyen vizeken semmilyen kifogott hal nem tartható meg, vihető el, stb.)
Végül is más országokban nem tilos a patakokon való műlegyes horgászat!
Ezzel elősegítve ennek a sportszerű horgászati módszernek a fejlődését, népszerűsödését, hazai viszonylatban.
A vadvizekkel kapcsolatban…
Azok a közösségek, horgászcsoportok, akik használják adott vizeket, gondoskodnának a vízről, a partok rendezettségéről. Időnként halasítanák azokat. Pld a napi doboz cigi helyett, vehetnének az emberek ivadék halakat. Vagy ártérben rekedt ivadékok megmentésével, ingyen megoldahatnák a vadvizek halasítását. Lennének újra közösségi programok, közös dolgok, amik az embereké. Ez által összekovácsolódnának adott vizeken megforduló horgászok. Nyilvános oldalakon lehetne új, jó viselkedés mintákat kialakítani, népszerűsíteni, elismerni. Az emberek versenyezhetnének, ki, mennyit tett adott évben, xy víz jobbá tételében. És a közösség elismerné munkájukat.
Azok az emberek, akik csak hordják a vizekből a halakat előbb-utóbb észrevennék, hogy bár a másik 3 nyakig sáros és nem a pénzét számolgatja, de boldog. Tud mosolyogni.
Talán kedvet kapnának…
A vadvizekre elegendőnek tartanám az állami horgászjegyet.
Végül is az emberek legalább kapnának érte valamit!
Aki rendelkezik ilyennel, az nagy valószínűség szerint, tett horgászvizsgát, és tisztában van az általános horgászismeretekkel.
Az ilyen vizeken lehetne szigorítani az elvihető halmennyiséget, általában.
Bár, aki sok halat szeretne fogni, tehát a sok kiló hús a mérvadó, azok úgy is a telepített, vízkezelős horgásztavakra járnak a továbbiakban is.
Véleményem szerint ilyen változások esetén sem kellene tartani, hogy a vadvizeket nagy számban megrohannák a horgászaink, hisz rendelkezünk egy sablonizált horgászkultúrával, 1 féle “sztár” halfajjal, melyből kitörni úgy néz ki, nem könnyű.
Végre az emberek nem a számítógép előtt ülnének naphosszat, vagy az volna a legfőbb problémájuk, hogy a szomszédnak 3 cm-el nagyobb a plazma tv-je, hanem élnének.
Végszóként.
Az életben nem az a feladatod, hogy problémák nélkül élj,
– hanem, hogy valami iránt lelkesedj!
Forrás:
Andrew Matthews: Hallgass a szívedre!
Vadvíz? :)
Szia Jani!
Jó kemény bejegyzés. Van 1-2 pont, amit nem teljesen értek, vagy nem értek vele egyet feltétlenül, de a problémafelvetést jogosnak, fontosnak tartom.
A vadvíz-patak-témához elsőként egy barátom történetét mondanám el, aki bpesti, és a gyerekkorában szabályozott Szilas- vagy Rákos menti mocsaras-lápos ártéri tavacskák önfenntartó, gazdag halállományáról mesélt. 20-30 cm-es vörösszárnyúakról, max. 1-2 kilós csukákról – amiket aztán a lecsapoló melósok tettek magukévá. Valószínűleg a halgazdagsághoz kellett egy kis zavartalanság, az ami az első ránézésre (és gyakran a gyakorlatban is) szinte/alig meghorgászható vizek sajátja. Ezt egyfelől arra írom válaszként, hogy “kirakják a term.véd. táblát és egy dzsungel lesz a vízből”, de arra is amit vmelyik Derás bejegyzésnél vki írt: adott patak addig volt “jó” (= sok, nagy domi tanyája) amíg teljesen bevolt nőve. Aztán jött a fenntartó munkagép és a láncfűrész …
(Ezzel csak árnyalni akartam a képet, nem “vívni”, mindamellett, hogy tv-i szakértőként és legyezőként elég sokat vívódom magamban is /pl. pisztráng kontra védett halak/)
Azt gondolom, kímélet és kíméleti terület azért jár a pataki halállománynak, mert
– mindegyik patak szabályozott, és hogy “visszarendeződött” (visszavadult valamicskét) az nem az ember érdeme, hanem a természeté
– ezzel minden halállomány ajándék
– ahol le tud ívni, meg tud nőni normális méretűre, még nagyobb ajándék.
Így aztán egyáltalán nem tartom perverziónak a C&R-t, ha az ember már nem bír a vérével, és megpróbál halat fogni. még jobbnak az önkorlátozást tartanám, amit nehéz gyakorolni – gyakorltaból tudom. Gyakran egyébként az is elég, ha dobálok egy kicsit, és lesz egy szedésem … legalább nem szúrtam meg.
Tudom, ez is perveziónak tűnik, .. lehet, hogy csak savanyú a szőlő. :)))
Szerintem, ha normális, önfenntartó (leívni, gyarapodni, … képes) állománya lenne a vizeknek – ami ívóhelyek híján kérdéses, telepítéssel drága és esetleges zsákmányt ad – attól még valamilyen gazda (halőri és “élőhely-őri lobbista”-funkcióval) kéne, és abból az állományból futná a konyhára is akinek ez fontos. De szerintem sérülékenyek a patakok annyira, hogy egy kis gőzeresztő örömpecával be kéne érni.
A “művelésbe vont”, civilizált vizek egy részében is épp az a próbléma , hogy a kultúr ember igényét is ki kell elégítse, ezzel aztán az élőhelyek egy része megszűnik, degradálódik.
(Vö. pl. “hínárhúzás” – pedig a hínár búvóhely, ívóhely, táplákozóhely, oxigénttermel, stb. Nyilván annyi ritkítás nem árt, hogy azért valamennyire horgászni lehessen, de hogy a az általam ismert kultúrtavak nagyrézse inkább egy algalekvár és nem vizes élőhely, azt gondolom, többen alátámasztják.)
Üdv:
DI
Szia Igor!
Erről a problémáról “(mindamellett, hogy tv-i szakértőként és legyezőként elég sokat vívódom magamban is /pl. pisztráng kontra védett halak/)” írhatnál egy kicsit bővebben, példákkal a “Feltámad az igény című bejegyzéshez.
Pont a múltkoriban merült fel a horgászok részéről ez a probléma, egy patakba való pisztrángtelepítés ötletén végig vezetve a szálakat.
Jó lenne átlátni valójában mi is a konkrét helyzet ezzel kapcsolatban.
Milyen jó megoldást lehet erre találni?
Üdv.
Jani
Szia Jani!
Most csak egy rövid önellentmondásos választ tudok adni:
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság pataki pisztráng-telepítés elleni érve az, hogy
– csúcsragadozóként kieszi a védett halakat a patakból
– a telepített/önfenntartó állomány helyben tartásához, kellő sűrűségének fentartásához morfológiai változtatások szükségesek (amit gyakran kereszgátacskákkal akarnak elérni, mert az művinek is látszik, a fákkal-gödrökkel-mikrokanyarokkal tagolt meder meg túl természetes)
Az első ellenérve az olyan patak, ahol sok a petényimárna, a kövicsík és a fürgecselle a viszonylag gyakori seber pisztráng mellett.
Az utóbbi téma feloldására sok lehetőséget nem látok, mert tény, hogy nagyobb halnak, sűrűbb állománynak több hely kell, bár az élőhely-javitás a többi hal érdekét is szolgálja. Összességében: ezt az érvrendszert mostani álláspotot “itt”, nem ismerem. az ország többi részén lehet, hogy van rá kedvezőbb álláspont, lévén pisztrángos patakjaink.
Magam is szerettem volna piszrángot telepíteni patakokba, de letettem róla, mert nekem hivatalból is el kell fogadnom a hivatalos álláspontot, és nem szeretek tilosban járni. Pisztráng helyett meg dobálok domolkyóra, a Dunában küszre, balinra, .. gébre. :-))
Üdv:
Igor
Igor
szerintem nem is a pisztrangokrol van szo, hanem a domikrol, sugerekrol es bodrikrol… nem szeretnek ezekre a budai patakokra pisztrangot tenni, mert akkor celpontta valnanak…
csak annyit, hogy a gyerekeink lassanak halat, ha athaladnak egy gyaloghidon, estenkent legyen lehetoseg 1 ora elmenypecara… olyan nagy kivansag ez?
most elso celpont a Fuzes patak Biatorbagyon es utanna talan a Tbalinti kis patak a teglagyar mellett
szeretnek erre buszke lenni, szoval remelem sikerul a megfelelo osszefogast teremteni… tobb nem is kell… + kis joindulat
Pali
Én is igy gondolom.
i
sziasztok!
ma irtam egy levelet Ader Janosnak, O szinten horgasz es az EU kornyezetvedelmi bizottsagaban dolgozik most.. remelem kapunk valaszt es tamogatast is tole ( mar az is eleg, ha megnevez nehany illetekes urat ahova fordulhatunk )
Jani: utolagos engedelmeddel figyelmebe ajanlottam a blogodat is
Udv
úgylátom terjed az éterben a vágy és a megfelelő társak is felsorakoznak e kérdés mögé,tudom hiszem nem hiába hála néked is pali,megfelelő személynek küldött leveled sikerében bízva