Egy fagyos téli műlegyes horgásznap története, egy jó nagy tanulsággal.

Befagyott gyűrű.

 

 

 

 

 

 

Egy fagyos téli műlegyes horgásznap története, egy jó nagy tanulsággal.

A pisztrángos tó, szélén már fagy a jég.

A nagy tó befagyva.

Körülbelül így néznek ki ilyenkor tavaink.
A boton ilyen időjárási viszonyok közepette kb. 10 percenként így fagynak be a gyűrűk.

Befagyott gyűrű.

A horgásztörténet.

Akadt ismét egy fél napunk, elugrottunk hát a pisztrángos tóhoz. Még a kocsiból szemlélve a dolgot sem tűnt túl bíztatónak a kép. Hó borított mindent. A nagy tó teljesen befagyva. A kis tó, ami állítólag nem fagy be több helyen, a széleken befagyva. Nem volt túl biztató, amit láttunk. Mint már a múltkor kiderült a pisztrángtelepítés elmaradása miatt, már kevés hal volt a vízben. A zord idő, a hideg miatt belassultak a halak és egy kapás igazi csodával ért volna fel, ha összejön. Igazából a testmozgás miatt mentünk, bár otthon is már azzal bocsátottak útra, hogy „halat ne hozzál!” Sikerült is teljesíteni az elvárást, vagy lehet, hogy ezért nem fogtunk, ki tudja?

A testmozgás. Az ember suhingat pár órát, dumálunk a halőrrel, és ha mázlink van fogunk egy pisztrángot. Mint már ez évi első sebes pisztrángom fogásánál jeleztem, ilyen időjárási körülmények között a hagyományos legyezős stratégiák halottak, nem működnek. Próbáltam nagy távokat átfésülni a vízben, de kapás semmi. Rátértem a múltkori igen belassított kis csalis, lassú csali mozgatási módra, semmi. Időnként kiugrott egy-egy pisztráng a parthoz elég közel, de nem kapcsoltam és a tó belső részét horgásztam. Igazából jól beöltöztem, de hamar kiderült, hogy tévedtem. Időnként be kellett ütemeznem a jó nagyokat suhingatok, hogy ne fagyjak meg dolgot, a biztonság kedvéért. Szerintem jól csináltam, bár forralt bort hozhattam volna termoszba. Persze az ember mikor azt kezdi érzékelni, hogy valamiért nem úgy hasít a szerelék, ahogy annak repülnie kéne, azonnal levágja az ember a szituációt. Befagytak a gyűrűk. És itt elérkeztünk az első fontos tanulsághoz botvásárlás kapcsán. Nagy gyűrűvel rendelkező botot válaszunk! A fagyást a következőképen korrigáltam. Vízbe mártottam a botot. A befagyott gyűrűkből a melegebb víz hatására hamar kiolvadt a jég. Suhingat párat az ember erőteljesen és már mindjárt tud 10 percet horgászni ismét. Az általános műlegyes elképzelés (nagyokat dobunk és behúzzuk a szereléket) nem működik ilyen időben sem. Nem csak stratégiailag a halfogás szempontjából volt használhatatlan a dolog, de alapvetően a sok vizes zsinór behúzása következtében az azon lévő víz belefagyott, eltömte a gyűrűket.
A tó belsejét kb. 3 órát horgásztam, eredménytelenül. Mielőtt hazaindultunk dumáltam a halőrrel. Ezt mondta: „Szerintem azért nem fogtál, mert a partoldalba lehetnek beállva. A harcsák a partoldalba sok helyen üregeket fürödtek ki + a part menti belógó növények csonkjai remek búvóhelyet nyújtanak a pisztrángoknak.”
És ekkor csúnya kép kezdett kirajzolódni…
Széthorgásztam a tó belsejét kapás nélkül, suhingattam ami szól és végig a lábam alatt lapultak a pisztrángok, a kifürdött gödrökben, a partoldalban.
Na de ki gondolna ilyenre?
Aztán az embernek eszébe jut a nap közben látott egy-két pisztráng ugrása. Mind igen közel voltak a parthoz. Volt, ami fél méterre.
Csúnya kép kezd kirajzolódni…

Vertikális legyezőhorgászat?

 

© 2008-2012 Irsa Jani / Fly Mánia. Minden jog fenntartva!