Egy mese, sok tanulsággal, horgászoknak.
Az itt olvasható mese, kitaláció, a fantázia szüleménye.
Ha a valós életben bármi hasonlóságot tapasztalnál, az csupán a véletlen műve lehet!
Véletlenek viszont előfordulhatnak!
Mese a vízkezelőről.
Egyszer volt, hol nem volt, talán, az óperenciás tengeren is túl.
Volt egy vízkezelő.
Külsőre olyan volt, mint bárki más. Rendelkezett egy nagyobb vízterület kezelési lehetőségével.
Mellyel élt is, és talán vissza is élt, egy kicsit.
Volt egy állandó feladat. Az engedélyekből befolyó bevételek egy részéből, rendszeresen halasítania kellett a vizet. Természetesen legálisan, számlákkal elszámolva + mi egy más.
Kitalálta ez a vízkezelő, hogy a halasításra befolyt pénzekből hogyan tudna egy részt magának is megtartani, természetesen, hogy papíron az elszámolás mindig stimmeljen.
Pld pontyot kellett telepíteni az adott vízbe. Kerüljön számlán 500 ft-ba kilója.
Talált egy olcsóbb beszerzési forrást, egy másik országból. (Számla nélkül 200 Ft/ kg.)
Aztán vett egy számlát x %-ért.
A kilónkénti 500 Ft-ból lejött a 200Ft/ kg-onkénti hal ár + a számla díja. A többi az övé!
Mivel a bevételek rendszeresen érkeztek és a halasítást is rendszeresen kellett elvégezni, ezért ez a dolog rendszeres jövedelemforrássá vált.
Aztán talán túl sok újságot olvasott, melyben még rosszabb viselkedés mintákat talált.
Aztán egy szép nap felmerült benne…
Mi lenne, ha…?
A következő telepítéskor a halasításra szánt hal mikor megérkezett, kitalálta, hogy mivel van érvényes számlája, a telepítés ellenőrzésére kijelölt embernek is ad egy kis pénzt és nem öntik be a vízbe azt a halat.
Így is lett!
Na de mi legyen azzal a sok hallal?
Eladta valahová mondjuk 400Ft/ kg áron, számla nélkül. Boldog volt az eladó + a vevő is.
A számla meg volt a haltelepítésről. A telepítő kocsit látta az egész környék. A telepítések + nem nyilvánosak, így nem lehet lebukni.
Adódott azonban egy apró probbléma.
Időnként vezetni kellett a vízből kifogott halakat, ezért, hogy ne legyen nagy bukta erősen lehelászták a vízben még meglévő halállományt.
Így már ez is rendben volt.
De ekkor jött egy horgász, aki vett egy napijegyet, borsos áron.
És még egy 10 dkg-os keszeget sem fogott.
A kijáratnál, persze elmondták neki, nem értik mi lehet, a múlt héten ment a hal, mint a…
Biztos front van! Vagy fúj a szél! + ilyenek.
Aztán a horgász észreveszi, hogy egy más alkalommal, egy másik víz partján ül. Kb 100 másik emberrel együtt, megvéve az irreális napijegyeket. Dél körül unalmában sétál egy kört, megnézi, ki-mit fogott. Döbbenten veszi észre, hogy a 100 emberből 2 fogott 1-1 másfeles pontyot, a többiek még egy 10dkg-os keszeget sem, kapás nélkül ülnek egész nap.
Kifelé menet, már a horgász mondja:
Tudom, tudom! Biztos front van!
Aztán eszébejut, hogy az otthoni akváriumába a halak minden nap esznek, ha fúj a szél, ha front van akkor is. Két alkalommal nem, ha betegek + ívásnál, pár napig.
Aztán eszébe jut, hogy az évek folyamán a saját egyesületében is rendre elmaradnak a haltelepítések, és az egyesületi versenyek. Aztán valahonnan hírt hal, hogy az előző vízkezelő ellen eljárás folyik, mert nem teljesítette az előírt haltelepítéseket, a pénz + sehol.
És még ez a jobbik esett, sokszor ki sem derül.
Így építgettem a témakört, de az óra csörgése vert fel mély álmomból. Riadtan ébredtem meg. Milyen hülyeséget álmodok!
Sajnos csak eddig jutottam álmomban.
A mesének itt a vége!
Megjegyzés:
A bejegyzés azért készül, hogy felhívja a figyelmet ebben a történetben található negatív viselkedési minta, káros, mindannyiunkat érintő hatására.
+, hogy tudd miért van az, hogy sokan alig fognak halat annak ellenére, hogy drága horgászengedélyeket vásárolnak, bizonyos vízterületekre.
Tényleg miért nem nyilvánossak a haltelepítések a horgászegyesületeknél, a tagok számára, hogy kiszürhetőek legyenek a drága napijegyekért ülünk az üres medence előtt, jelenség?
(A legnagyobb show az volt, mikor beültettek egy kicsi medence elé, hogy pisztránggal telepített víz. Az ötödik óra horgászat után mikor már 100 szor átszürtem keresztbe, kasul az egész vizet, rá kellett jönnöm, hogy a vízbe az egyetlen élőlény az a lábam előtt úszó béka volt. Persze nem szóltak, hogy már rég üres a medence, a pénzt meg eltették!) (Itt a fogyasztó védelem lehetősége ugrott be.)
Miért nem kérdezik meg a tagságtól, milyen fajtájú halat szeretnének, ha telepítene a vízkezelő?
Miért van, hogy még aki telepít, az is csak egy fajtájú halat tesz általában a vízbe (Ponty)? Nem ügyelve arra, hogy a ragadozók is és más fajok is arányosan kerüljenek kihelyezésre.
Folytathatnánk a sort, nap estig.
Olvasói hozzászólásokat várok a témával kapcsolatban.
Jó lenne, ha ezekre a problémára, építő jellegű, a gyakorlatban jól működtethető megoldásokat is javasolnának az olvasók.
És mit tehet egy horgász, ha tisztában van vele, hogy egyes vizeknél ilyen jellegű visszaélések vannak, vagy csupán a horgászegyesület semmibe veszi a befizető tagságot és annak érdekeit?
Ez is érdekes téma lehet.
Na mentem, álmodok valamit!
Aztán…
© 2008-2009 Irsa Jani / Fly Mánia. Minden jog fenntartva!
















[...] nem is olyan rég írtam egy bejegyzést a vízkezelőről, úgy általában. ( http://irsajani.wordpress.com/2009/10/18/mese-a-vizkezelorol/ ) (Olvasd el! [...]